Árral szemben?
Oly sokat írok a társadalmunkban erősödő negatív tendenciáról és annak hatásairól… Nem tagadom, néha úgy érzem, hogy árral szemben úszva teszem mindezt. Mivel ezek nem limonádé tartalmak, ezért a legtöbben hamar elvéreznek a figyelem képességének hiányában. Néha pedig az is előfordul, hogy egyeseknél kiverem a biztosítékot.
Nem célom, hogy az írásaim mindekit elérjenek, de még az sem, hogy sokakat. Továbbá az sem cél, hogy mindenki értse mindazt, amiről írok. Az pedig pláne nem cél, hogy bárki egyet is értsen az általam írottakkal.
Rendszeresen kapok üzeneteket többnyire harmincas nőktől és férfiaktól, hogy…
-mennyire betalált az éppen legfrissebb írásom…
-ez megint egy nagyon jó írás lett…
-minden írásomat olvassa…
-most kezdte el megérteni az adott dolgot…
…és az elmúlt években voltak, akik rajongóimnak nevezték magukat (nem is meglepődésemre) …
Érdekes, hogy az oldalam követőinek száma nem éri el az 50-et, ezt több korábbi ügyfelem is csodálkozva megjegyezte már. Egyikük egyszer azt mondta marketingesként, hogy az emberek gyakran azért nem lájkolnak ilyen tartalmakat, mert azzal elismernék, hogy azzal nekik is dolguk van – ezért inkább csak szépen csendben olvassák. (Nos, kedves olvasó, te mit gondolsz?)
Az írásaim alatt nincsenek nagy mennyiségben lájkok, látszólag a kutyát nem érdekli. Ennek tudatában akár meg is tarthatnám magamnak az írásaimat. Azt is tudom, hogy lenne olyan, aki még örülne is ennek.
Az írásokat minden alkalommal megosztom a privát profilomon és ennyi. Nincs kiemelés, sem hirdetés.
A kikerülése utáni első 24 órában jellemzően 100-200 megjelenést érnek el, a megtekintések száma valamivel alacsonyabb, de nagyjából azonos. A következő napokban vagy egy hétben 3-400-ra emelkedik. Így ebben semmi érdekes nincs, ezek mondhatni tipikus alacsony számok a hirdetés hiányában.
Az érdekes az, hogy a megtekintések száma hónapokkal később is növekszik. Van olyan, ami a 4000 megtekintést is elérte már. Például a párkapcsolati témájú írásaim egyértelműen kiemelkednek(Rejtély…vajon miért?).
Mindebből az következik, hogy folyamatosan olvasva vannak, vissza-vissza térnek hozzá az olvasók. Ezt egyértelműen alá is támasztják azok a kedvelések, amik egy adott írásra még hónapokkal később is érkeznek.
Fontos megjegyeznem, hogy a számok engem hidegen hagynak. Ha senki nem olvasná, ma már az sem zavarna. Én azért írok, mert egyrészt megszerettem az írást, másrészt sokszor jó érzés kiírni magamból a dolgokat. Természetesen annak tudata is jó érzésekkel tölt el, hogy egyesek számára ezek hasznos és értékes írások.
Aminek viszont igazán tudnék örülni, ha a folyamatos olvasás helyett inkább felkeresnétek engem (vagy akár valaki mást), és konkrétan elkezdenétek dolgozni azokon az elakadásokon, amiket az általam írottakban felismertek. Ugyanis az olvasás bár jó és hasznos, de nagyon kevés bizonyos dolgok feldolgozásához és megfejlődéséhez.
(Én csak szeptemberi kezdéssel vállalok ügyfeleket, de érdeklődni és jelentkezni már lehet.)
Kedves olvasó, mit gondolsz az írásban olvasottakról?
Ki az a bátor, aki megírja nekem az őszinte gondolatait és véleményét? Vagy ki az, aki nem meri nem megírni? 🙂
TRANSZFORMATÍV COACHING:
Négy hónap szünetelés után újra indítok egyéni folyamatokat.
Jelentkezni lehet már e-mailben, amiben 5 dolgot kérek:
1.Név
2.Foglalkozás
3.Miért jelentkezel?
4.Miért most?
5.Miért hozzám?
contact.adamolah@gmail.com
További részletek a jelentkezés után.