Az egyén felelőssége
Évek óta tart a társadalmunkban egy negatív tendencia, egy lejtmenet. Finoman kezdődött, de ma már erőteljesen érződik. A kirakat életek persze csillogóak, de a párhuzamosan kiszűrődő valóság is egyre fájdalmasabb.
Mindez nem korlátozódik az általam(is) tapasztaltakra a segítő szakmák területén, jelen van a mindennapi életben is. Ezt lehet megfigyelni vásárláskor, sorban állás közben, ügyintézésnél, iskolákban, munkahelyeken belül, családi asztalnál… a felsorolás végtelen hosszúságú lehetne. Azért van ott mindenhol, mert az egyének meg nem oldott és fel nem dolgozott nehézségeik nem tűnnek el, mindegy a helyszín vagy a tevékenység. Főleg nem számít a ruha, az autó, a ház, a pénz, a telefon, a tetoválás, stb. – de még a konditermes vagy nyaralós képek sem.
Soha korábban nem tapasztaltam ilyen mértékű felszínességet, türelmetlenséget, hálátlanságot, figyelmetlenséget, érzéketlenséget és agressziót az emberekben.
(Kinek nem inge…)
Véleményem szerint a probléma egyre összetettebb, a hatása pedig egyre szerteágazóbb. Bár a probléma mára globális szintű, a fejlődés mégis mindig az egyén felelőssége.
Egy analógiával élnék:
A sejt a legkisebb önálló életet mutató egység és minden sejt egyedi. A társadalomban az ember olyan, mint a testben a sejt. Következésképpen amilyen a sejtek összessége, olyan az ember. Amilyen az emberek összessége, olyan a társadalom. Amilyen a társadalom, olyan az ország.
(Érdekesség: Egyetlen beteg sejt képes megbetegíteni egy egész testet, viszont egyetlen egészséges sejt nem gyógyít meg egy beteg testet.)
Az egyén nem várhat arra, hogy majd akkor fejlődik, ha már a társadalom fejlődött. Ennek felismeréséhez képessé kell válnunk rendszerben gondolkodni, mivel az életünk és a társadalom is egy rendszer. Egy rendkívül bonyolult rendszer.
A napokban épp elgondolkodtam valamin, amikor eszembe jutott egy filmes idézet, ami valahogy így hangzik: “Az éjszaka is napfelkelte előtt a legsötétebb.”
Hiszem, hogy fog még világosodni, de addig sem lehet vàrakozni, mindenkinek tennie kell a maga dolgàt. Például egy segítőnek segítenie kell kollektív tudatosság erősítését. Talán ez most fontosabb, mint korábban bármikor.
Ezeket a sorokat írva fogalmazódott meg bennem a végleges döntésem:
Szeptembertől újra vállalok ügyfeleket.
TRANSZFORMATÍV COACHING:
Négy hónap szünetelés után újra indítok egyéni folyamatokat.
Jelentkezni lehet már e-mailben, amiben 5 dolgot kérek:
1.Név
2.Foglalkozás
3.Miért jelentkezel?
4.Miért most?
5.Miért hozzám?
contact.adamolah@gmail.com
További részletek a jelentkezés után.