Leszakadt lélek és időcsapda
Nemrég beszélgettem egy középkorú nővel, aki egy nagyon furcsa és döbbenetes működés szerint él. Sajnos ez nem ritka, sőt, ebben az impulzív és felgyorsult világban ez egyre gyakoribb.
A beszélgetésben folyamatosan váltakozott a múlt és a jövő, a jelen viszont nem kapott(nem kaphatott) szerepet.
Úgy mesélt az előtte álló időszakról, mintha az borítékolva lenne számára. Számára elképzelhetetlen volt, hogy ne úgy történjenek a dolgok, mivel ő úgy képzelte el a forgatókönyvet és máshogy az nem történhet. A jelenben pedig az általa elképzelt jövő szerint döntött és cselekedett, vagy éppen nem döntött és nem cselekedett. Logikus, hogy a fix pozitív jövő tudatában a jelennel nincs dolga…
A beszélgetés másik részében a múltban történteket mesélte, de csakis a számára kellemes emlékeket, de azokat is csak a saját szűk nézőpontjából. Mesélt a lányaival kapcsolatos történeteket, ahol a gyerekeinek komoly fájdalmakat okozott azzal, hogy cserben hagyta őket különböző szituációkban. Végül mindig oda kerekítette ki ezeket a történeteket, hogy az ő szerepe pozitív legyen.
Ez a működés lehetővé tette számára, hogy az életét a valóság talajától elszakadva töltse. Így nem kell szembenéznie önmagával, nem kell feldolgoznia a fájdalmas történéseket, ráadásul a jelenlegi feladatait is tologathatja. A holnap reménye pedig feloldozást ad, így nem kell rosszul éreznie magát a ma elszalasztott igaz döntései és tettei miatt.
Ennek eredménye egy válás 20 évvel ezelőttről, ennek oka szerinte kizárólag a férfi. A lányai szemében hiteltelen vált, nem bíznak benne és ki is használják. A karrierje már réges rég kisiklott, jelenleg szégyelli a munkáját. A magányát felszínes és időpocsékoló dolgokkal feledteti. Képtelen megállni, mert akkor egyedül maradna önmagával. A halott szülei pedig ott ülnek a vállán és görnyesztik meg a korábbi útmutatásaikkal.
A jelent érintő kérdéseimnél feszülté vàlt, a válaszait többnyire a múlt és a jövő irányába vitte. Egy ponton feldobtam egy gondolatot, miszerint az idő az érzékelésünkkel ellentétben egyáltalán nem lineáris. Ahogyan ő beszél az időről, úgy az nem létezik. Ekkor kiborult és a következőkkel próbált igazat adni saját magának: “Neked nincs olyan, hogy van egy érzésed, amikor visszagondolsz valamire? Vagy hallod a hangját, esetleg érzed az illatát valaminek?” , “A múlt ott van a fejünkben!”
Én pedig a következőket mondtam neki:
A múlt nincs a fejünkben, a tiédben sem. Azok emlékek. Mint egy fényképezőgép, ami elkészíti a képet a jelenben és később újra meg lehet tekinteni. Bár az emlékek olykor kissé megváltoznak vagy megfakulnak, némelyik pedig feledésbe merül, de van olyan is van, ami örökre megmarad. Amit felidézel és kivált belőled egy érzést, azt a jelenben érzed. A múlt már nem létezik, a jövő pedig még nem. A jelen pillanat van, az itt és most.
Éppen ebben a pillanatban, és ebben pillanatban, és ebben a pillanatban…
TRANSZFORMATÍV COACHING:
Négy hónap szünetelés után újra indítok egyéni folyamatokat.
Jelentkezni lehet már e-mailben, amiben 5 dolgot kérek:
1.Név
2.Foglalkozás
3.Miért jelentkezel?
4.Miért most?
5.Miért hozzám?
contact.adamolah@gmail.com
További részletek a jelentkezés után.