Mi van, ha nem is vagy olyan messze, mint gondolod?

(A történetem)

2022. április 20., szerda. Reggel 8 óra múlt, indul egy újabb nap, semmi extra. Vagy mégis?! Egy kis lustálkodás után úgy döntöttem belevágok a mai napba. (És mert Beigli, a lakás doromboló kis ördöge már erőteljesen a helyemre pályázott.) A reggeli rutin után épp a napot tervezgettem a laptopom előtt ülve, amikor…

Megpillantottam a dátumot. 2022. április 20.

Pontosan egy éve ilyenkor tettem sikeres vizsgát a coach képzés végén. Hirtelen a mai nap tervezése(amiben az írás nem szerepelt) átváltott egy nagyon szentimentális pillanattá, majd kezdetét vette egy utazás az időben. Előre még ugyan nehezen megy, de hátrafelé már egész jól! 🙂

Erre az utazásra hívlak meg.

Öveket becsatolni! Vigyázz, kész, start!

2015. április - Vakvágány

25 éves voltam ekkor és egy kereskedelmi multinál igyekeztem feltörni, mint a talajvíz. Ahogy óriási erőket mozgósítottam ennek érdekében, úgy nőtt párhuzamosan a stressz az életemben. Nem törődtem vele, azt éreztem állva jobb vagyok, mint bárki nekifutásból és hegyeket ugrálok át. Napi 1-2 órát aludtam, vödör számra ittam a kávét és lelkesen másztam fel arra a létrára, amiről később kiderült, hogy rossz falhoz támasztottam(Ez külön megérne egy írást). A teljesítményem óriási volt, az eredmények pedig jöttek.

Valamikor ilyentájt egy erősen multi szagú eseményen, az ország összes raktárvezetőjének beszélhettem az általam kitalált új és fantasztikusan jól működő árufeldolgozási módszerről. Látszólag minden rendben volt, azt éreztem nyeregben vagyok. Csak éppen a belső hanggal nem törődtem, meg azzal, hogy az említett nyereg csupán egy illúzió volt. Ebben az időben kezdtem el kacsintgatni a vállalkozás fogalma felé.

2016. április - Szakadék

Négy hónap telt el a felmondásom után.(2015 végén finoman szólva besokalltam) Akkori párommal egy kis faluban találtuk magunkat, Nógrád megyében. Az ország egyik legszegényebb részén. A pénzem elfogyott, likviditási gondjaim támadtak. Szembesülnöm kellett azzal a jelenséggel is, hogy sehová nem hívnak el interjúra. Majd eljött az, ami utólag nézve borítékolható volt: Depresszió

Olyan volt mint egy lavina, ami betemetett és egyre mélyebbre kerültem benne. Talán a zuhanórepülés lenne még találó példa. Sem én, sem pedig a környezetem nem tudta kezelni. Azt pedig főleg nem, ami ezután következett. Bamm, Bamm, Bamm…

2017. április - Újrakezdés

Azt gondolom, hogy jobb mentális állapotban voltam, mint korábban bármikor. Érdekes volt látni a környezetem reakcióját a hirtelen bekövetkezett fejlődésemre. A kialakult játszmáikat nem tudták folytatni és ennek nem igazán örültek.
Túljutottam a szorongásos depresszión és kezdtem elhagyni a gyógyszereket. Talán ekkor már a gyógyszerfüggőség sem állt fenn. Tudatosan elkezdtem keresni a megoldást, hogy gyógyszer nélkül is tudjak aludni. Egy légzés és egy vizualizációs technikának köszönhetően sikerült megtalálnom a megoldást.

Egy dolog foglalkoztatott igazán: Megtalálni azt, amit ÉN igazán szeretnék csinálni és amiben igazán jó lehetek.

Ezen a ponton tudtam elkezdeni újra dolgozni.

2018. április - Nem hittem el, hogy lehetetlen

Éppen két munkahely között voltam, az előző és a következő között. Pénzem ugyan nem volt sok, de időm annál több. Így a lehetőségeimhez mérten minden időt, energiát és pénzt igyekeztem önmagam fejlesztésébe és képzésébe fektetni. Főleg autodidakta módon. Nagyon rákaptam a fejlődés ízére.

Az útkeresés során ekkorra már megszületett a látszólag lehetetlen cél, ami így hangzott: “Coaching vállalkozást szeretnék!”

Ez a cél a félelem és az izgalom vékony határvonalán volt és húzott magával. Sosem láttam tisztán az utat, de rendületlenül haladtam előre. Csetlő-botló módon, pont úgy fejlődtem, ahogy egy kisgyerek járni tanul.

A környezetemből viszont ez nem váltott ki túlzott elismerést…

Egy 1-től 10-es skálán, ahol a 10 a felfoghatatlanul destruktív, az akkori környezetemet körülbelül 12-re tenném. Nap mint nap olyan „építő” gondolatokat hallgattam, mint például: “Neked ez nem fog sikerülni…”, “Ezt így nem lehet…”, “Ennek semmi értelme…”, “Mert neked ilyen hülye gondolkodásod van…”, “Miért nem mész el inkább hegesztőnek, hegesztő mindig kelleni fog…”

Emlékszem, hogy ezekben az időkben már bontogattam szárnyaim. Bár az a coachingtól még távol állt, de utólag tudom, hogy egy nagyon fontos időszak volt. Annyit tettem csupán, hogy nyítottam az emberek felé, figyeltem rájuk és őket, és próbáltam jó kérdéseket feltenni. Nagyon hálásak voltak érte.

2019. április - Sokat sírtam

Havi kevesebb, mint 50 ezer forintért takarítottam wc-t. Gyakran csak száraz kenyeret tudtam vinni ebédnek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sosem rendült meg a hitem. Nehéz időszak volt, de igyekeztem emelt fővel menni előre. Még akkor is, ha látszólag teljesen kilátástalan volt minden. Akkoriban fogalmazódott meg bennem egy egyszerű gondolat:

“Ha feladom és igent mondok arra, ami most van, akkor azzal egyszerre nemet is mondok arra, amit valójában akarok.”

Eltökéltem, hogy akárhogy is, de elhagyom azt a kis falut, ahová beragadtam. Első körben azt tűztem ki célul, hogy Salgótarjánba költözzek, ahonnan óránként indul busz Budapestre. Ha ez pipa, akkor jöhet majd valahogyan a visszaköltözés Budapestre. Onnan már csak 120 km!

2020. április - Már majdnem “sikerült”!

Salgótarjánban laktam az akkori párommal, a munkahelyem pedig Budapesten volt. Naponta 2×2,5 órát ingáztam volán busszal. Hajnal 3-kor keltem és volt, hogy éjfélre értem haza. Fél éve csináltam már ezt és kezdtem nagyon elfogyni.

Ugyanakkor félre tudtam tenni annyi pénzt, ami elég lehetett volna a vállalkozásom elindításához. Igen, lehetett volna… de jött a COVID-19, a munkahelyem leállt, a félretett pénzem pedig elkopott. A webshop pedig tovaszállt…

Hoppá! Webshop? Miért nem coaching???

Az ok egyszerű, minél többet tanultam, annál jobban tudtam, hogy még mennyi mindent nem tudok. Minél közelebb kerültem hozzá, annál erőteljesebben éreztem azt, hogy nem vagyok elég jó. Plusz a létező összes módon szabotáltam magam.

2021 április 20., kedd - Leírhatatlan

“Ajjajj, a pulzusom az egekben, izzadok, zsibbadok, képtelen vagyok koncentrálni…. nem fog sikerülni, rosszul leszek, szólnom kell a mentoromnak…”

Ezek a gondolatok játszódtak le bennem a vizsga első perceiben. Hááát… nem nézett ki túl jól… De mekkora szerencse, hogy ismerek légzéstechnikákat!

Összeszedtem magam és megcsináltam. Sikeresen levizsgáztam. Majd utána rögtön lepörgött a szemeim előtt minden, ami addig a pontig történt. Minden.

A képzés első napjától kezdve hatalmas jelentőséget tulajdonítottam ennek a napnak. Sokkal előbb elkezdtem coacholni gyakorló ügyfeleket, mint ahogy azt lehetett volna. Sokkal intenzívebben készültem, mint mások azon a képzésen(Erre fogadni mernék). Megállás nélkül tanultam és coacholtam. Szabadnapjaimon 2-4 ülésem volt, munkanapokon 1-2. A fizetésem jelentős része ment el taxira, hogy munka után odaérjek a saját üléseimre.

Emlékszem, amikor a képzés egyik tagjának tartottam diagnózis ülést, az elején a megérkeztetés alatt mesélte, hogyan halad, mennyire jól megy neki, mennyi ülése volt már satöbbi.

Az ülésünk végén kicsit szomorkásan nézett rám és a következőket mondta: “Most, hogy láttam te hogyan csinálod, tudom, hogy az én diagnózis ülésem egy sz*r.”

2022 április 20., szerda - Lassítás

Az elmúlt években rengetegszer szégyelltem magam, amiért nem tartok ott, ahol szeretnék. Örök frusztráció, ha van egy víziód, látod a jövőbeli éned, de nap mint nap szembesülsz azzal, hogy milyen távol is vagy…

Ez egy örök problémára mutat rá. Mindig a jövőt nézed, de akárcsak a horizont, soha nem jön el. Megtapasztaltam ezt már az ügyfeleimnél és természetesen magamon is. Éppen ezért negyedévente legalább egyszer megkérem ügyfeleimet, hogy válaszoljanak a következő kérdésre:

„Mire vagy büszke az elmúlt 90 napból?” Kivétel nélkül mindig csodálkoznak azon, hogy mi mindent értek ez idő alatt el és mekkora haladást tettek.

Lassíts le, hogy felgyorsíthass!

Az igazság az, hogy rohanunk. Sokszor még akkor is, amikor azt hisszük, hogy nem. Az egyik legnagyobb baj a rohanással, hogy gyakran épp azt tévesztjük szem elől, amit igazán jó lenne meglátni. Közben pedig ítélkezünk és magunkat hibáztatjuk, amiért még nem tartunk ott, ahol szeretnénk. Ez így ebben a formában egészségtelen. Az egészséges vágy feltölt és erőt ad a tettekhez. Nem utolsó sorban pedig segíti az önmagunk iránti együttérzést.

Lassíts le, hogy felgyorsíthass!

A siker nem lineáris

Ezt már tőlem sokkal okosabb emberek is elmondták, mégis gyakran hallom és tapasztalom a lineáris gondolkodást. Mintha lenne valamilyen előre kijelölt egyenes út, amin csak végig kell menni és a legvégén ott lesz az eredmény. Ez minden esetben illúzió. Az a bizonyos út sokkal kacskaringósabb és rendetlenebb, mint azt a legtöbben gondolják.

2023. április - A jövő zenéje

Nem tudom, de izgatottan várom! 🙂

Mindig menj tovább

Szeretnék megosztani veled most egy 2021-es ügyfél visszajelzést. Emlékszem késő este volt, éppen rossz passzban voltam. Álltam a konyhában és elmélkedtem, amikor kaptam egy üzenetet. Azonnal kirántott abból az állapotból és a mai napig nagyon jó érzés visszanézni. Viszont soha nem kaptam volna meg sem ezt, sem a többit, ha bármikor feladom az út folyamán.